Az elmúlt két hétben kaptam hideget, meleget...azt hiszem most érkeztem meg csak igazán!

Más...más...minden más! Minden pillanatban van valami ismeretlen, szokatlan, néha  ijesztő, idegesítő, néha gyönyörű...de mindig valami új!

 Jelen van egy nagyon komoly, főleg keresztény vallásosság, kisebbségben a muzulmán vallás is. Emellett viszont  a babonák, hiedelmek, törzsi vallási elemek, hagyományok  nagyon erősen élnek! Nem úgy mint otthon, hogy, ha valamit kimondasz, és, hogy nehogy elkiabáld lekopogod (persze szigorúan alulról, fán háromszor, vagy az álladon...), hanem komolyan hisznek ezekben,és abszolút jelen vannak a szokások  a mindennapi életben!!!

                              Egy paróka szárad a kötélen (50 fok van, de a nők nagy része parókát hord)

Történt egy nap, hogy sétáltunk az utcán páran, helyi barátokkal, ismerősökkel, és előttem sétált egy kislány, a fején egy hatalmas tálon zacskós vizeket, és papírból készült valamiket cipelt. Aztán jött egy szellő, és lefújt egy papírt a földre, én pedig szóltam neki, hogy álljon meg, mert elhagyott valamit. De mivel a fején volt ez a hatalmas nehéz tál tele mindenfélével, én pedig közelebb voltam a leesett papírhoz, teljesen természetes volt számomra, hogy nem várom meg, hogy ügyetlenkedve megpróbálja felvenni, hanem odaléptem és felvettem neki...ezen nagyon meglepődött ő is, hát még kik velem voltak!

Olyan kioktatást kaptam, arról, hogy soha semmit ne vegyek fel, ne nyúljak hozzá, mert bajba kerülhetek, hogy alig álltam meg a lábamon!

Eleinte, azt kérdezgettem, hogy miért, mert koszos? Beteg lehetek?  Mondtam, hogy  megmosom a kezem utána és kész! Mi  baj lehet ebből?

Szép lassan kiderült, hogy miről is van szó: vannak itt olyan emberek (különösen az Ewe nyelvet beszélők ), akiknek mágikus erőt tulajdonítanak, ami alapvetően nem negatív erő, de mint mondják sosem lehet tudni....nem tudhatod ki nézett ki magának, és ennek érdekében  melyik tárgyat átkozták meg, hogy ha hozzáérsz rád szálljon a rontás. Ezzel az itteniek szerint bárkit (aki nem tud ez ellen védekezni ), meg lehet babonázni, és akár olyan viselkedésre lehet kényszeríteni, amit előtte soha nem tett volna meg senki kedvéért! Akár el lehet érni, hogy az illető valakibe beleszeressen, beteg legyen, vagy pénzt adjon önszántából embereknek...bármit! Komoly erőfeszítésembe került, hogy ne nevessek eleinte...de ahogy láttam az arcukat, hogy mennyire komolyan féltenek, és szeretnék, hogy megértsem, ez nem játék, elszállt a nevethetnékem...

Próbáltam beszélni velük, arról, hogy én ebben nem hiszek, de természetesen elfogadom, hogy ők, igen, és megígértem: nem fogok többet semmit felfenni, de ez nem volt elég! Azt mondták, ez nem hit kérdése! Fogalmam sincs milyen erő van a fekete emberekben, és mire képesek! Könyörögtek, hogy fogadjam ezt el, és értsem meg, hogy vannak itt olyan energiák, amik komoly veszélyt jelentenek rám, és amiket nem, tényleg  nem foghatok fel! Bevallom, ahogy láttam mennyire megkomolyodtak, egy kicsit elkezdtem hinni benne, hogy igazat beszélnek....      Pláne, hogy ez után kaptam egy karkötőt,amit megáldottak, vagy mi (?) azért, hogy  védelmet nyújtson! Mondtam, hogy otthon kaptam már egy karkötőt a barátaimtól, amit egy afrikai boltban vettek pont ezzel a céllal, de az nem volt elég meggyőző nekik...mindenesetre most már biztonságban vagyok! 

                                                       Egy fából és magvakból készült társasjáték

A másik dolog a pletykálkodás, drámázás, amit imádnak! Néha mintha egy szappanoperában élnék, úgy érzem...rendben van ez egy kisváros, de elképesztő, hogy mi megy itt!                                                             Cukik, kedvesek, figyelmesek, barátságosak, de amint valamit kiszúrnak, amit máshogy gondolsz, csinálsz mint ők tennék, elindul a pletyka áradat! Nem kérdeznek meg, hogy miért csináltad úgy ahogy. Nem veled beszélgetnek,  hanem egymásnak mondják, és terveket szőnek, hogyan tudnák helyrehozni a hibát, amit (szerintük) vétettél, sőt, ami még rosszabb, néha lépéseket is tesznek az ügyben, anélkül, hogy te tudnál bármiről is!

Alapvetően nem érzem, hogy rossz indulat lenne ezek mögött a lépések mögött, inkább csak szeretnék, ha végre történne valami izgalmas, minden lehetőséget megragadnak, hogy a részesei legyenek, és kiélvezik azt! Persze nem tudom biztosan...lehet, hogy van benne némi rossz indulat is....majd kiderül. De alapvetően mégis  azt érzem, hogy szeretnek az emberek, és fontos nekik, hogy jól érezzem magam  az országban, az iskolában.

Amúgy az iskolában minden nagyon jól halad! Megvettük a műfüvet, amin végre lehet hemperegni, játszani, foglalkozást tartani, mezítláb szaladgálni! Kialakult az órarendem is! Csináltam A és B hetet, minden A héten a kicsiket tanítom, B héten pedig az iskolásokhoz megyek. Kezdik megszokni a jelenlétemet, már nem másznak rám, úgy, hogy mozdulni sem tudok! Tanulgatják a színházi nyelvet, kezdik érezni miről szólnak a játékok.

                                                                                  Barátnők

Voltam napközben teljesen egyedül a városban!!!Nagyon izgalmas volt! Taxival mentem, sziszegve leintettem az autót, ahogy tanultam! Megvettem a dolgokat a piacon, alkudtam, majd a taxi állomáson megkerestem az iránytaxit (az autó tetején egy  zöldre festett fából tákolt dobozka: Two streams felirattal), megvártam, hogy összegyűljön egy kocsira való ember, és haza zötyögtem. 

Segítettem banku-t (kassawából, kukoricából, vízböl, és sóból készült étel) főzni  egy háznál, a kertben a tűznél! Ezt az ételt kevergetni felér egy bikram jógával megspékelt gyúrással...de megküzdöttünk egymással és kis segítséggel ugyan, de végül én nyertem! 

                                                                                "A küzdelem"

Főztünk Sobolo-t, ami egy helyi ital, mindenféle gyümölcsökből, fűszerekből készítik sok-sok chilli-vel! Ami a legfurcsább, hogy én is alig bírom meginni, annyira erős, de a gyerekek úgy isszák, mint a vizet. Imádják az erős dolgokat! Nem is így fogalmaznék...nem ismerik a nem erős fogalmát! A múltkor kérdeztem, hogy lehetne-e erős paprika nélkül készíteni az ételt, mert annak ellenére, hogy imádom a csípős dolgokat, a gyomrom kicsit kezd besokallni tőle. Erre az volt a válasz, hogy persze, akkor csak ezt a paprikát teszik bele, mert ez nem csíp...nem folytatom! Tüzet okádtam!                                  

A másik napi küzdelmem, hogy mióta ettem valami romlott csirkét, azóta valahogy elment a kedvem a húsevéstől .  A „hús mentes étkezés” témakör viszont kicsit nehezen megy át , szóval nem értik mi a bajom! Hiszen a levében, a szószban nincs hús, azt megehetem!- mondják! 

Szóval még mindig szokom a terepet...igyekszem nem ítélkezni, akkor sem, ha vannak negatív érzéseim néha, próbálom egyszerűen elfogadni, ami van, és csak megélni, amit hoz az élet!

Most ennyi!

Csók Mindenkinek!